A társadalmunk nagy többsége még mindig mélyen hisz abban, hogy a siker megegyezik a boldogsággal, pedig milyen távol is járnak a valóságtól. Nem azzal érdemeljük ki a boldogságot, hogy sikeresek vagyunk. A boldogsághoz mindenkinek joga és lehetősége van.
Hány és hány fiatal és idős futott már bele ebbe a csapdába. Ha ezt meg ezt elérem, na akkor jó lesz nekem. Mint, mikor egy botra tűzött répával ösztökélem a szamarat, hogy menjen tovább. A baj csak az, hogy a szamár sose kapja meg a répát, így az eszerint gondolkodó ember sem kapja meg a hőn áhított megelégedést. Emellett még a siker után való áhítozás kiegészíti az életünket egy kis stresszel, negativitással, túlterheltséggel és hatással lesz egész életünkre.
Gondolkodjunk csak el a fordított verzión. A boldogság sikerhez vezet. Sokkal validabbnak hangzik, nem igaz? Ha boldogok vagyunk, pozitívak és minden napnak tudunk örülni, szeretjük a munkánkat, az életünket és elégedettek vagyunk azzal, amit elértünk, emellett folyamatosan fejlesztjük magunkat és nem ijedünk meg a változásoktól… akkor igazából nem is állhat semmi az utunkba. Hamarabb érezhetjük magunkat sikeresnek és nem tesszük magunkat függővé absztrakt idealista elképzeléseinknek. Gandhi vagy Teréz Anya talán a sikerért éltek? Abban találták meg a boldogságukat? Dehogyis.
Ez az intrinzik motiváció az, amit a siker előtt el kéne kezdenünk hajszolni. Az, hogy mi az, ami miatt minden nap felkelünk az ágyból és bemegyünk dolgozni és szeretjük, amit csinálunk. Nem a munkahelyet, nem a főnököt, nem a kollégákat, azt amit csinálunk. Ami a mi munkánk és feladatunk ebben az adott időben, ezen a földön, az emberiség között, a saját társadalmunkban.
Vágyhatsz a sikerre, sőt higgy is benne. Minden esetben keményen kell küzdened a céljaidért. A legértékesebb dolgok nem hullanak csak úgy az ölünkbe. Ahogy mindenki, Te is meg fogod vívni a csatáidat a saját sikereidért. Azonban soha ne tedd egyenlővé a saját boldogságod a céljaid elérésével, mert nincsenek függő viszonyban. Boldog bármikor lehetsz, döntés kérdése.
