SwiconMove – miért választottam a küzdősportot?

A május hónap nálunk a sportról, mozgásról szólt a SwiconMove program keretében. A résztvevők a program előtt vállalást tettek arra, mennyit fognak mozogni a hónapban, majd sportáganként csapatba szerveződtünk, s versenyeztünk, ki mennyit sportol.
Volt aki futott, kirándult, jógázott, de volt aki konditeremben sportolt, sőt valaki a ház körüli munkálatokat, tevékenységeket könyvelte el mozgásként.


Ez a hónap viszont nem csupán a versenyről szólt, mert egy jó célért mozogtunk együtt! A program végén összesítettük a sporttal töltött perceinket, s egy előre meghatározott váltószám segítségével a perceket adománnyá váltottuk át. Az így összegyűjt összeget egy rászoruló szervezet számára ajánlottuk fel.

Idén májusban 106.408 percet sportoltunk, így közel 2 millió forinttal tudtuk támogatni a kiválasztott szervezetet – a Neked felesleges, Nekik ajándék alapítványt – illetve egy verpeléti óvodának a kerti fa játékait is fel tudtuk újítani közös erővel.

Mozogni jó, együtt egy közös célért!

Sportrajongó kollegáink írtak egy kis ízelízőt arról, mit ad nekik a választott sportág, miért űzik az általuk preferált mozgásformát. A következő napokban olvashatjátok ezeket:

Küzdősport

Miért választottam? 18 éves korom óta életem része a kard, és egyéb fegyverek tanulmányozása, jelenleg pedig egy magyar alapítású, kis létszámú harcművészeti csapat megbízott oktatója vagyok.  

Stílusunk feladata és célja a személyiség fejlesztése a harcművészeten keresztül. Nem az ellenfél megsemmisítése a lényeg, hanem saját hibáink, gyengeségeink legyőzése.
Így válhat egy tanítványból túlélő, a túlélőből pedig élet-védelmező, értékes ember, aki képes végső soron feleslegessé tenni a harcot. A különböző pusztakezes és karddal végrehajtott technikák csiszolják a tanítványaink személyiségét, és fejlesztik akaraterejüket. A kitűzött célok elérése révén pozitív visszajelzést kapnak.

Az oktatásunkban résztvevők lehetőséget kapnak értékeik és gyengeségeik bírálatok nélküli elfogadására, és egyéniségük kibontakoztatására.

Tanítási módszerünk nem ítélkezésen alapszik, hanem inkább azon, hogy mindenkinek önmagának kell megfelelnie. Stílusunk egyedisége, hogy egy bizonyos szint felett a tanítványok megtanulnak bal és jobb kézzel egyformán dolgozni, végezetül egyszerre két karddal gyakorolni. A Nitó-jutsu Seishin-ryu, mint személyiség fejlesztő módszertan rávezet saját gyengeségeink megtalálására és leküzdésére, s ezen harmonikus állapot az emberi értékek felé vezet minket az élet minden területén.

Ebben a mozgásszegény időszakban (meg mert egy pici lakásban lakom) felértékelődött minden, amit eddig tanultam, hiszen nincs lehetőségem gyakorolni, és látom, hogy mennyi mindent kell bepótolnom, amint újra össze tudunk jönni végre a többiekkel gyakorolni, legalább kültéren.

Mi más van még? A lovaglás, és az íjászat. Ha a lovaglást önmagában nézzük, talán nehezen láthatóak a küzdősportos aspektusok, viszont mi másról is szól vajon, mint arról, hogy társaddal gyakorolva tanulod meg a helyes mozgásformát. Itt a ló a társad, aki felé ugyanolyan, ha nem nagyobb tisztelettel kell fordulnod, mert bár sokan oktalan állatnak gondolják, valójában érzelmes, intelligens, és nagyon szociális lények, akik nagyon jó tanárok is egyben. Sokszor egy jó lovas óra után olyan izmok létezéséről szerzel tudomást, amit a mindennapokban nem használsz… Most meg fáj…

Az íjászat pedig cool!

Gyerekként mindig irigykedve néztem a filmekben, és falun felnőve próbáltam a parti fűzfák ágából íjat fabrikálni, ami persze sosem volt elég pontos, és elég tartós.

Az íjászatot, ahogy most tanulom, szintén egyfajta harcművészetnek látom, legalábbis a nomád és török források alapján felépített módszertan szerint, ahogy Csömörön oktatják. Ez még újsütetű érdeklődés, csak pár hónapja csinálom.

 

Szerző: Movik Máté

FacebookLinkedIn

Szólj hozzá!