A május hónap nálunk a sportról, mozgásról szólt a SwiconMove program keretében. A résztvevők a program előtt vállalást tettek arra, mennyit fognak mozogni a hónapban, majd sportáganként csapatba szerveződtünk, s versenyeztünk, ki mennyit sportol.
Volt aki futott, kirándult, jógázott, de volt aki konditeremben sportolt, sőt valaki a ház körüli munkálatokat, tevékenységeket könyvelte el mozgásként.
Ez a hónap viszont nem csupán a versenyről szólt, mert egy jó célért mozogtunk együtt! A program végén összesítettük a sporttal töltött perceinket, s egy előre meghatározott váltószám segítségével a perceket adománnyá váltottuk át. Az így összegyűjt összeget egy rászoruló szervezet számára ajánlottuk fel.
Idén májusban 106.408 percet sportoltunk, így közel 2 millió forinttal tudtuk támogatni a kiválasztott szervezetet – a Neked felesleges, Nekik ajándék alapítványt – illetve egy verpeléti óvodának a kerti fa játékait is fel tudtuk újítani közös erővel.
Mozogni jó, együtt egy közös célért!
Sportrajongó kollegáink írtak egy kis ízelízőt arról, mit ad nekik a választott sportág, miért űzik az általuk preferált mozgásformát. A következő napokban olvashatjátok ezeket:
Miért jó teniszezni?
Ha olyan sportot keresel:
ahol elég sokat kell futni, de nem csak úgy a vakvilágba, hanem egy labda után, ami azért mégse a foci, hanem annál jóval békésebb (és kulturáltabb – bocsi!)
ahol számít az ügyesség
és számít a stratégia
(Ha egy picit pihenni szeretnél, max. egy-két labdát inkább nem érsz el. Attól még simán nyerhetsz! De persze az azért marha ciki, ha kettőt pattan! 😊 )
ami – a közhiedelemmel ellentétben – ma már nem úri sport
(se anyagias – ha bérletet veszel, egy óra kb. ugyanannyira jön ki, mint egy úszás vagy kondi –, se egyéb értelemben…)
ami minden alkalommal picit más
(Sose megy végig ugyanúgy! Hol Neked, hol a partnerednek megy jobban.)
ahol számít az, ha valamibe komolyan belevágsz
Nagyon fontos, hogy a tenisz nem olyan, mint a futás vagy a foci, amibe csak úgy autodidakta módon bele lehet vágni!
Az első 1-2 évben igenis edzőhöz kell járni, aki megtanítja rendesen a fonákot, hogy később ne kelljen két kéz a fésülködéshez (!), és ezért az elején lehet, hogy még a duplájára jön ki egy-egy alkalom, de megéri!
Meg bizony!
Elsős gimis koromban (ha jól számolom, 1992-ben) íratott be Anyu a húgomat és engem Lőrincz Gyuri bácsihoz teniszoktatásra.
Hihetetlen figura volt! Azon kívül, hogy a SOTE-n tanított testnevelést, délutánonként meg 6 órában teniszt, versenyszerűen úszott, ejtőernyőzött (azt hogy lehet versenyszerűen űzni?!) és kenuzott is.
Ja, és mindezt kb. 50 évesen.
Nagyon jól megtanította a tenyerest, a fonákot is (de azért a húgomnak sokkal szabályosabban megy!)… a szervát picit kispórolta, ami miatt meccseken hátrányban vagyok 😊, de szerintem a fő gond az izgulással van.
Ha elkezdek nyerni, és már közel a szett vége, menten elkezdek izgulni, hogy úúú, mindjárt megnyerem.
És erre nem elvesztem? Na, de éppen ez benne a jó!
Ha meccset is játszol (egy idő után elkerülhetetlen!), nem kell aggódnod, hogy a Veled kb. egy szinten lévő játékostól mindig kikapsz majd, ezért a tenisz hihetetlenül igazságos!
A szabályokat úgy találták ki, hogy ha egy szettben már nincs esélyed, attól a meccset még simán megnyerheted! (Pl. ha az ellenfél fizikailag már nem bírja.) Nagyon izgalmas meccsek jöhetnek ám össze!
ahol a szomszéd pályákon is mindig van valami … „érdekes”
(pl. a MESE Tenisz összes pályájáról rálátni a strandröplabda pályára… 😊 Jut eszembe! Hallottátok, hogy be akarják tiltani a strandröplabda meccseken a bikinit? 😲 )
amit a tévében is érdemes követni (Fucsovics Marci meccseit nézd! Ja meg a lányokat is…)
és amit „vén” korodra is folytathatsz (max. akkor már párosban 😊 )
akkor ne keress tovább, mert a tenisz pont ilyen!
Szerző: Horváth Gergely
